Kedélyes Krónika

Na, emberek, mentegetőzés lvl 500 :)… ígértem, hogy jelentkezem minden nap a Szigetről. És készültem is rendesen, utánajártam mindennek: megnéztem, amit nézni érdemes, hallgattam, amit hallgatni kell, gyűjtöttem infót, hogy tudjam, mi elég izgi, miről muszáááj írni, betanultam a térképet, hogy a tekergéssel se húzzam az időt, és persze kigondoltam, melyik helyről lehet legjobban látni Süsüt meg a reakciókat a látogatók arcán… csak azt felejtettem el megnézni, hogy wifi van-e :D!

Igen, jól gondoljátok, a válasz nem (ironikus módon, tekintve, hogy múltkor áradoztam a remek helyünkről az internet sátor mellett :)… napi húsz perc per fő :D). De annyi baj legyen, most majd pótlom szépen, ahogy kell!

Paffal kezdem, mert úgyis tudom, hogy ő érdekel mindenkit :)... és nem lesz könnyű összefoglalni (öröm)könnyek nélkül. Ugyanis azt hiszem, be kell látnunk, hogy a mi kis édes, ennivaló cukiságunk felnőtt. A feladathoz legalábbis mindenképp, mert hogy nem csak megállta a helyét a Sziget látványosságai között, de a legtöbbet (ha nem mindet) simán túl is szárnyalta!

Engem személy szerint hétfőn, a fesztivál első napján ért óóóriási sokk: az építés után még hazamentem egy éjszakára, otthagyva a többi vajdást meg a két sátrat a sárkány mezején... mire visszatértem – kevesebb, mint tizenkét óra múlva – alig találtam meg őket a megannyi vászonpalota erdejében... ha ötven nem állt Süsü körül, kb. egymástól tíz centire, akkor egy se :D! Ééés, ahogy az a beszélgetések során kiderült, ebben alig-alig volt szerepe a heringesdobozt imitáló kempingeknek, a ragyogó elhelyezkedésnek és a húszméterre fekvő WCknek, zuhanyzóknak meg netsátornak... ezek az emberek egyszerűen és szószerint beleszerettek a Bicskei Mennydörgőbe! És nem csak ők: a sima látogatók is igazi „Süsüfanokká” lettek!

Szörnyű büszkék voltunk, magyaráztuk angolul, németül, magyarul, hogy az egész város dolgozott vele, hogy mindössze hat hétig tartott felépíteni és hogy este meg kell nézni, mert nagggyon szuper... aki egyikből sem értett, annak elmutogattuk :D. Fergeteges dolog volt, órákig elnézegettük, ahogy az emberek sétáltak az úton, majd észrevették Paffot... elképesztő, valamennyien ugyanolyan arcot vágtak, valami vidám meglepettséget, büszkeséget, csodálkozást vagy nem is tudom. Örültek, hogy ötletes, hogy hatalmas, hogy zöld, hogy világít, hogy váratlan, hogy nagyjából nullából épült, hogy iskola csinálta, hogy tette ezt tízezer ember segítségével. És ez még mindig csak a töredéke annak, amit gondolhattak, nem :D? Mindenesetre akit csak láttam, önkéntelenül elmosolyodott. Nem lehetett kérdés, hogy elővegyék a fényképezőgépek, szerintem idén csak úgy bizonyíthatod, hogy jártál a szigeten, ha van közös képed Süsüvel :D. Akadt, aki melléállt, aki leguggolt a szakállához, sőt, olyan is (bár mondanom se kell, őket igen hamar leállítottuk :)!), aki lovagolni akart rajta meg végigmászni a testében :D. Szerelmeseknek megsúgom, külön sláger a sárkány szájában, a fogak rejtekén csókolózós fotót lőni :)! Mivel a kedvencünk már visszatért Bicskére, hogy kipihenje a hosszú út fáradalmait, könnyű lesz pótolni az efféle mulasztásokat, úgyhogy hajrá!!!

A megörökítéstől eltekintve is imádtuk a vendégeink, rettentő érdeklődőek voltak; megesett, hogy a végén egymáshoz is angolul beszéltünk, mert több óránk keresztül folyamatosan dumálnunk kellett a népekkel :)… mondjuk miután elmondtuk Süsü szépséges életútját, nem egyszer zsebeltünk be kézfogásokat és hatalmas tapsokat :D! (Ez nem publikus, mert ha sokan tudják, lapos szöveg lesz, de kiderült, hogy sárkánnyal csajozni is oltárian lehet :D… adjunk össze egy gitárost, egy focistát meg egy kutyusbolondot és még mindig megközelíteni se képes a srác a mi Paff-felügyelőinket :)!)

A barátságos látogatóktól eltekintve is nem egyszer kellett használnunk a nyelvet: nyilatkoztunk fűnek-fának, mindenfele mennek föl az interjúink, a végére egészen belejöttünk  :)! Majd szörfölök a neten, és utánanézek a videóknak, linkelem, amit találok, hol röhögünk egy jót, hol meghatódunk kicsit :)… Facebook-ot pedig nézni, mert nem tudhatjuk, melyik ismerős oszt meg képet Süsüről :D!

És maga a Sziget? Igen, szintén a vááá kategória valahol a sárkányunk szintjén. Én sokat hallottam róla, meg olvastam, képeket nézegettem… de fel nem villant bennem hogy ez tényleg ekkora! Nagyon durván hatalmas, és vérprofi, az biztos :).

Oltári karszalagokat kaptunk, én még teljesen az eltéphetetlen papírcsíkoknál tartottam, erre kapok egy ilyen gyönyörű textilt fényes kék – piros - fehérben, mintásra varrva, felirattokkal, meg egy csinos piros csattal, amit képtelenség kikapcsolni :)… hát, elég erőteljes lájk. Mindenképpen hasznosítom valahogy, kigondolom, hol mutat majd jól, ha nem a kezemen…

És miután ez a szépséges izé felkerült rád… nos, mivel az első nap úgyis a Qimby jegyében telt, „Láss ezer csodát!”. Az én kedvenceim, bár a programok és lehetőségek is halálian ott voltak, a dekorációk lettek már az első pillanatban (ez van, szarkatermészet :)).

A hídnál a belépőt óriási zászlók várták, mindenféle nyelvű köszöntésekkel, arrébb a Sziget emblémájával. Ha meg végre átjutottál a nagy tömegen és a szigorú ellenőrzésen (tényleg az, szegény Süsü füstfolyadékát majdnem elvették, mert azt hitték, meg akarjuk inni :D), akkor éppen nehéz is lesz tovább menni, annyi a látnivaló :). Az út mentén kerítés hatalmas, gyönyörű plakátokokból az előző fesztiválokról: akad poénos, vidám, szemet gyönyörködtető, őrült, amit csak akartok, de a legjobban mégis csak egymást emelik ki pompás szín kavalkádot eredményezve… az aszfaltfestéseket pedig még nem is említettem, idén szintén az első napi téma miatt, az Alice Csodaországban szereplői elevenedtek meg. Beljebb vártak a több méter magas, színes, össze-vissza valamik… igazán szépek voltak, de értelmet csak a tűző napon nyertek, miután kiderült, hogy milyen remek kis árnyékokat adnak :). Ugyanilyen megfontolásból tehették ki a nagy ventillátorokat, amiknél mindig hosszú sor kígyózott, mivel isteni vízpermetet szórtak az eltikkadtakra :D!

A Szigeten mindenfele extra bútorokat állítottak fel, méghozzá raklapból és abroncsokból… mondanom se kell talán, jó megvizsgáltuk és elraktároztuk a technikát, mert szuper kényelmesek! A fákon fantasztikus karton meg fa díszek, hol egy állati koponya, hogy karneváli maszk, hol strandpapucs :)… itt-ott homokszobrok, arrébb graffitik erdeje, méghozzá fólián! És ez mind-mind töredéke csak annak, amit este tudott a Sziget :)!

Minden utcácskában más módszert használtak arra, hogy kellően kivilágítsák: nekem a használt anyagokból összevarrt lampion füzérek tetszettek, de voltak égő rengetegek, kékes fényű csillagok, gigászi piros gömbök, mint nagy almák a fákon, és egy helyen pinata-szerűségek is :). Helyenként pedig apró lámpákat helyeztek el, ami fényes, mozgó pöttyöcskéket vetített a földre és itt-ott fényfestést vetítettek a sátrakra is… király volt, na :)!

Egyébként a Csodaországot hamar ellepték a csodabogarak is, második napra már mászkált köztünk srác egy szál rózsaszín kötényben, láttunk pókembert, tündérkét (200 kg-s férfi, a hitelesség kedvéért :)), fűszoknyás lányokat, a parti szemüvegek és kalapok meg egészen hétköznapinak számítottak :D. Volt egy feelingje a dolognak!

Persze az csak a Fesztivál körítése, az igazán nagy dobások a koncertek és a programok lehettek csak :). Én mondjuk viszonylag kevés zenét hallgattam (direktbe… az ember el se tudott bújni a hang elől, de nem is akart, oltárian szólt egyik oldalról ír népzene, másikról rock, harmadikról blues… mikor mire figyelt az ember :)) mert nem sok előadót ismertem, de a Cipő emlékkoncert például az abszolút kihagyhatatlan rubrikámban került. És tényleg eszméletlen koncert volt, imádtam :)! Megható és őrjítő pillanatok váltásban, keverve egy felfújható bálnával bodysurf-jével (na, melyik szám alatt kerülhetett le :)?)!

Szuperül éreztük magunkat a Quimbynél is… nem csak a kedvenc számaink miatt, hanem mert olyan elképesztő látványelemeket használtak, hogy köpni-nyelni nem tudtunk: elképesztő hátterek cikáztak mögöttük, olyan tipikusan óóó, meg ááá, ha érthető, miről hablatyolok :D…

A kis sátrak koncertjeit is szörnyen bírtam, a finálét nem is említve: nagyon tetszett Guetta, de eltörpült a fergeteges látvány mellett: a színpad teteje égett, néha lézerek fényében úsztunk, máskor meg a fénycsóvák hálót szőttek a közönség fölé, a háttér ragyogott, vibrált minden, végezetül meg tűzijátékok seregét lőtték az égre… majdnem volt olyan jó, mint Süsü :) (de csak majdnem :D).

Minden este gigászi bulikat találtak ki a szigetesek, egyszer ezer óriási labdát dobtak be az embertömegekbe, máskor szélforgókat kaptunk, szám szerint tízezret, végül color party-ban is részt vehettünk :)… már kutatom a képeket, biztos elképesztően néztünk ki :D!

Nekem mondjuk talán mégis a nappal tetszett jobban (és ez nagy szó, mert az erősen lájkolt utcaszínházak is este és éjszaka működtek): ilyenkor a civil szervezetek, a múzeumok és a többi vette át az irányítást. Sose gondoltam volna, hogy egy ekkor és ilyen „dilis” (a szó legeslegpozitívabb értelmében :)) fesztiválon, mint a Sziget, ez ekkora hangsúlyt kaphat. Nagyon örültem és nem csak a szuper programok (hajfonás, pólófestés, logikai játékok, fényképezkedés, nyereményjáték) miatt, hanem mert elképesztően látogatottak is voltak :)!

Az emberek egyébként nagggyon kellemes meglepetést okoztak: nem tudom, mi csinálta, az eleve jó hangulat, vagy hogy kikapcsolódni jöttek, de sehol sem hallottam egyetlen rossz szót se. Elképesztően kedvesen viselkedett mindenki, iszonyú vidáman és jóindulatúan… olyan tapintható boldogság vett körül mindent… majdnem olyan jó volt, mint Bicskén (de csak majdnem :D!).

Szóval, azt hiszem, összegezve állati az egész, úgy, ahogy van… hatalmas élmény, hogy ott lehettem, és szerintem minden vajdásnak is… akkora, hogy jövőre muszáj legalább ekkorát dobnunk, mert mi ugyan itthon nem maradunk és vinni akarunk még embereket :D! Már nagyban folyik az ötletelés, mit is kellene csinálni, úgyhogy a Sziget készülhet :D!

Nem sokára jelentkezem megint… meglátjuk, az iskolai DÖK-választásra kíváncsiak vagytok-e, ha nem, akkor se szabadultok tőle túl sokáig :)… ismerjük (és szeretjük <3) jól a városunk, itt lehetetlenség a pangás, ugye :D?!

Még annyit, utószónak, ha finomat akartok enni, kóstoljátok meg a palacsintát megkenve gigantikus adag Nutellával és beleaprítva egy banánt… mi megtettük a Szigeten és egy darabbal hárman laktunk jól, arról nem is beszélve, hogy kb. az ambrózia is ilyen lehet :D!

U.i.: Közérdekű közlemény! Jövőre minden kisgyerekes család gondolja át, hogy nem akar-e jönni… a kicsik imádják és tizenegy éves korig ingyenes az egész :D!

U.u.i.: Írtam hogy van egy meglepetésünk… nos nem sikerült :). Arra kértük a vendégeinket, hogy akinek tetszett Süsü, az írja rá a nevét és az országát a kartonpapírunkra, meg ha akar rajzoljon valamit, vagy küldjön üzenetet Bicskének, csinálunk belőle tablót, hogy örüljenek otthon. Háromszor játszottuk el, mindegyik kiszemeltünk félreértette: annyira lájkolta a várost, hogy a nagyjából száz embernek szánt lapot egymaga teleírta és pingálta minden széppel :)! Nem baj, szeretetből sosem elég, ennyi bajunk legyen!

Hát, emberek, őszintén leírhatatlan a dolog, de azért megpróbálom :)! Süsü egyszerűen el-ké-pesz-tő, egyértelműen a Sziget koronázatlan királya, ha szerényen kívánom kifejezni magam :D!

Tegnap az egész építő brigád kiköltözött a helyszínre – megjegyzem, isteni területet kaptunk, és nem csupán, mert egy ugrásra van a WC meg a zuhanyzók, hanem mert mellettünk fekszik az internet sátor is! Ennek nagy előnye a wifi (modern gyerekek, tudatjuk az állapotunk a világgal :D), ééés, hogy átkozottul látogatott részen vagyunk! Én mondjuk le merem fogadni, hogy a fesztivál végére nem a net miatt botlanak a turisták véletlenül a sárkányba, hanem épp fordítva :)!

Igen, vagyok ennyire arcos, és azt hiszem, minden joggal! Természetesen első dolgom volt néhány vajdással egyetemben, hogy körbejárjam a Szigetet (persze, csak miután fölállítottuk a kis bicskei cukiságot :D!). Bár a „nagggyon ott van” kategóriába rengeteg alkotás tartozott, teszem azt a kényelmes fűágyak, a hatalmas ló és kutya formájú deszkaszobrok, meg a fantasztikus abroncs székek, azonnal láttuk, hogy a 35 méteres Mennydörgő megállja a helyét. Nappal. Akkor még, legalábbis nekünk, egyszerű földi halandóknak, akik nem értenek a világításhoz, nem sokat jelentett az éjszaka…

Pedig nagyon is kellett volna! Egy tízes skálán, mert elfogulatlan vagyok (:D) Paff megérdemli a maxot. Miután meg lement a nap… nos, egyedül abba nem vagyok biztos, hogy három vagy négy nullát írjak még az eddigi pontszám után :)! A srácok szörnyen kitettek magukért. Ugye megvan, mit is láthattunk a Bicskedélyen? Hatalmas sárkány, aki beragyogja az éjszakát százféleképp izzó fényfüzérével, sziporkázva össze-vissza. Na, most kicsit változott :D! Ehhez adjátok még hozzá, hogy az állandó világítás megszűnt: pörgős, gyors helyszínhez pörgős, gyors Süsü dukál, így most a Mennydörgőnk változó sebességgel villog egész éjszaka. Oltári! Persze, lévén bicskeiek, ez nekünk nem volt elég :)… muszáááj volt, egyszerűen muszáááj, egy szépséges füstgép a szájába! Meg kell hagyni, üt, méghozzá elég erőset :D! És itt már abbahagyhattuk… volna :): az egészet megfejeltük még egy vörösen izzó lézerrel is!

Komolyan, kifejezetten durva! A piros fénynyalábok szintén egy külön programra váltakoznak, így hol világít a teljes fel, hol szikráznak a vértől csepegő édesítőszer „fogacskák”, hol pedig a füstöt színezi be a lámpa, így nyerve egy örökösen táncoló, fürge és izmos sárkánynyelvet, ami szimplán megbabonázza az embert… állati! Nekem viszont az volt a kedvencem, amikor lényegében alig működik, az ember csak egy pici, kárminszín pöttyöt lát hosszú másodpecekig… az egész nem több, mint egy fényképezőgép villanása… és akkor robban! A semmiből előtűnik egy gigantikus sárkányfej, körbe lengve hófehér füsttel… egészen a hatása alatt vagyok :D! Mellesleg az emberek is :)!

Rengetegen, szó szerint rengetegen jönnek el megnézni, imádják a bicskei házi kedvencet. Szuper érzés a „dragonsitter”-ek egyikének lenni, egészen fantasztikus látni a látogatok arcát, pláne, mikor az adatokat is elmondjuk: 150000 palack, 6 hét, egy egész város :D! Mellesleg nyelvgyakorlásnak is király az egész, egy csomóan leállnak velünk beszélgetni, hogy többet tudjanak meg Süsüről. A „toll”ok, a „cool”ok, és a „magnifique”ek meg aztán igazán röpködnek minden felé… eszméletlen, na :)! Arról nem is beszélve, hogy nap közben, ha szegény, gyanútlan nézelődök túl közel jönnek, valamelyik fiú észrevétlenül odalopódzik és elforgatja Paff fejét :D… amilyen sikoltozás és aztán röhögés van, nos, az candid camera!

Valószínűleg holnap gyártunk pár kartont is, leírva az általánosságokat, annyi nyelven, ahányon csak tudjuk, a telefonokon már égnek is a fordítók :)! Erősen gondolkodunk rajta, hogy csinálunk egy oldalt a Mennydörgőnek Facebook-on is, ha meglesz, mindenképpen csekkolni (úgyis lassan szállóigémmé válik, mit nekem Karthágó :D?!)! A fényképek és a videók készülnek rendesen, mindenképpen töltök majd, ha lesz időm (ha nem :)), és ha nem is itt, máshol biztos akad már „egy-két” megosztás, szóval azonnal irány böngészni! És én a helyetekbe próbálnák kicsit keresgélni angolul vagy németül is, megéri :D!

U.i.: Még egy nagy meglepetéssel készülünk, holnapra eldöntöm, hogy lelövöm-e a poént :)! Annyit azért ígérhetek, hogy (káromkodás) jó :D!

Mélyen tisztelt nemes népek, fényes uraim és varázslatos hölgyeim, dicső lovagok, deli szüzek, bölcs papok, és Ti, legkedvesebb dolgos kezű pórnépem! Ismételten küldve valék megannyi hírrel, minek talán tán örülni fog jóságos szívetek a mi remek királyunk udvarából!

Bezony, le merném fogadni akár egy aranyforintba is, hogy el se fogják hinni, amit mondok, annak pediglen minden szava vala oly igaz, minthogy mai napig emlegetik országszerte amaz fényes napot, az Örömünnepnek napját, melyen nem lehetett látni semmiféle szerzetet, ki víg ne lett volna!

Mert azt úgy képzeljék el, tisztelt emberek, hogy a mi nagyszerű uralkodónk termeiben mai napig zengik a dalokat, s minden művész, ki valamire becsüli magát, a felséges Mátyásnak legigazabb tetszésére megörökíti a jeles Bicskedélyt! Ezt hallani úton-útfélen, a meseszép királyné őfényessége is – mivel minő mester vala bejáratos a legragyogóbb hölgy szobáiba, ha nem én?! – órákon át áradozik a mi páratlan urunknak róla!

De mielőtt belefeledkeznék a dicsőítésbe, mint ahogyan az már megesett vélem annyiszor, légyen elég annyi, Méltóságtok, hogy a mi hősies és leleményes királyunk kiváló koponyájában ismételten istenekhez méltó gondolat fogant: a nagyszerű Hunyadi elrendelte, a hatalmas bicskei műremeket hordozzuk körbe a világban!

Úgy van az, álomszép asszonyok és uraknak gyöngyszemei, nincsen itten tévedés! A híres jószágot, a rettegett és csodált Mennydörgőt, a gigászi sárkányt, kin az uralkodó gondolkodik, hogy címerállatává teszi, bemutatjuk mostan a népeknek minden égtájon. De értsék azt meg jól, persze nem mi visszük majd falucskáról falucskára! A bécsi hős úgy határozott, a nagyszerű bestiát egy csapat merész alattvalójára bízza majd, kik az építésnél már számot adtak rendíthetetlenségükről. A válogatott férfiak – no meg az a néhány vászoncseléd, - jómagamat is beleértve, lévén feladatom lejegyezni mindent az utókornak, a vásárnak napja után hajóra szállnak majdan a rettegett fenevadnak míves szobrával, és meg sem fognak állni a nagy Szigetig a végtelen tenger kellős közepén!

Eme helyen, ha jól értettem, összegyűjtik három kontinens minden csodáját, s itt, ki nem reszket a hosszú úttól és a megannyi fáradalomtól, megláthat mindent, mit földi létünk során látni érdemes! A bicskei sárkánygyík ennek a helynek lészen legnagyobb gyönyöre, melyhez egyenest zarándoklani fognak a frankok, a németek, indiaiak meg a perzsák! Annál is inkább, mert immáron a fényes Mátyás legkiválóbb tudósainak segedelmével a híres-neves szörnyeteg nem csupán óriási lesz és ég majd, akár tíz máglya tüze! Megtanították a mesterek füstöt fújni, s ez még továbbra sem elég: mostan már a pokol minden bugyrainak fel-felvillanó parazsával ragyog a monstrum!

Látom én azt, nemes uraim és pompás hölgyeim (meg Ti, drága parasztjaim!), hogy minden vágyuk immár Méltóságtoknak is ellátogatni vélünk a Szigetre: azonban tudjuk mink jól, én éppen úgy, mint a dicső bicskei népek, hogy bizony nem hagyhatnak itt csapot-papot se a tisztes mesteremberek, földművesek, prédikátorok, örömlányok, de még lovagok sem! De ne búsuljanak, kérem, egy pillanatig se! Gondom lőn majd rá, hogy mindent részletesen leírjak, mit látok, hallok, érzek s tapintok, és magával a király leggyorsabb hollójával küldöm el hazámba a híreket! Csak győzzék itthon kivárni a mesébe illő káprázatokat, miket szerencsém lészen elregélni nemsoká…

U.i.: Mit is mondottam? Két hónapon belül jelentkezem? Tessék utána olvasni mindenkinek :D!

Hát emberek, azt hiszem, befejeztük, marad az összefoglalás :)… nem lesz teljesen hiteles, még mindig a Bicskedély hatása alatt vagyok, per pillanat alig tudom rendszerezni a gondolataim, de igyekszem semmit sem kihagyni, ha mégis sikerül, utólag még írok egy kimaradt jeleneteket :D! A gimi oldalát pedig csekkolja mindenki, megtaláltok minden képet a galériában :)!

Először is, a megszokott sorrend: Süsü! Bár meglehet, ez a név nem egészen stimmel. Mikor az első elemeit gyártottuk, úgy gondoltam, találó lesz, de tévedtem. Mit mondjak, nem az az édes, védelemre szoruló, elesett kis apróság, akit vártam :D! Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szeretni való, sőt :)! De őszintén HATALMAS!!! Kiderült, hogy, több mint 15000 palackból áll és eléri a 30 métert... meg kell, írjam, szörnyen büszke vagyok, mert ezek az adtok szimplán döbbenetesek! Legvadabb álmaimban sem képzeltem (pedig a kifejezetten optimisták táborát erősítem), hogy ekkora lesz. Varázslatos! Óriási köszönet Homonyik Andrásnak és a lányának, Mettinek, akik főszervezőként irányították Paff (na jó, inkább a Mennydörgő) születését. Továbbá hála illet minden gimist az sárkányozós tanárokkal az élen, akik felépítették Bicske kabalafiguráját… és persze gigászi lájk Nektek, mert embertelen mennyiségű üveggel segítettetek, komolyan, a magam nevében beszélek csak, de szinte száz, hogy a többiek is így gondolják: rettenetesen nagy örömet szereztetek, és köszönöm szépen <3! Igen, a végén nagyon kiállhatatlan voltam, de muszáj egyetértenetek avval, hogy megért minden erőfeszítést ez a remekmű… ki kell jelentenünk, magasan veri a piramisokat, a Kínai Nagy Falat, de még a Colosseumot is :). Azt még nem tudjuk, mi is lesz a sorsa, elvileg eladjuk jótékonysági célokra, de (lehet, hogy bunkó vagyok, akkor is :D) én nagyooon nem akarom odaadni, Ő a mi kedvencünk :)! Ha végiggondolom, hogy hányan dolgoztak vele… elképesztő!

A palotás szintén szuperül sikerült, megint bevallom, sokkal kevesebb párra saccoltam :). Végül ötször táncoltuk el (öt után közkívánatra még volt plusz egy tánc <3), és videók alapján gyönyörű… látszik, hogy gyakoroltunk, ki péntekenként, ki tornaórán, ki YouTubre-ról (és nekik maximális elismerésem, mert úgy különösen nehéz :D)! Nagyszerű érzés volt ott lenni, remélem senki sem maradt ki végül, aki egy kicsi kedvet is érzett a dologhoz :)! Nekem kifejezetten tetszettek a színfoltok, hol piros, hol kék palotásruha, hol nagyestélyi, hol Vajda-póló, hol vámpír jelmez (igen, nem félrebeszélek :D!) De nem lövöm le a poénokat és nem rondítok bele a megható pillanatokba… már televannak az oldalak a felvételekkel, délután agyonnéztem, amit csak találtam, mindenkinek erősen ajánlom, ha részese volt, ha nem…  le a kalappal, Bicske, le a kalappal! FANTASZTIKUS!!!

Egyébként, ha már így belecsaptam a témába, gigantikus dicséret jár a városnak. Elképesztően sok jelmezes jelent meg, egyszerűen öröm volt nézni. A táncosok többsége az örök kedvenc, a palotásruha mellett voksolt, de akadtak lovagok, parasztok, sőt pár vajdás személyében hóhérok is, nem említve a fellépők forgatagát, cowboyoktól kemposokon át az igazi Fekete Seregig :). És persze kifejezett elismerésemet kérem tolmácsolni a legkisebbeknek, imááádtam a ruhácskáikat, hercegnő, lovag, kis királyfi… fergeteges, a Velencei karnevál irigykedhet :)! Ééés külön élmény volt felvonulni a Csokonaitól… nem is tudom, eddig valahogy mindig csak a másik oldalon, a közönségén álltam. Az is mesés, amikor látod, hogy haladnak el a színpompás, boldog emberek, de azért színpompás, boldog emberként örömet szerezni a videózó, kíváncsi tömegnek, na az rátesz még egy lapáttal :)! Csodás érzés volt, szerintem mindegyikünknek… a sor lényegében az Ady elejétől a végéig ért, és az emberek, akik előtt elvonultunk, is kegyetlen sokan voltak… imááádtam, ilyen még nagyooon sok kell :D!

A színpadi produkciók (szerencsére sokat láttam :D) a király kategória fölé, nagyjából az ászba csúsztak :)… nem is igazán tudnék kiemelni favoritot, annyira más és annyira szuper volt mind… tűztánc, téglatörés, ÉTC, sőt kánkán (húúú, jövőre tanuljuk meg azt :D!)! Nem is tudom, szereznem kellett volna egy klónt vagy egy időgépet, hogy semmit se hagyjak ki :D! Egy fél meccs erejéig megjelentem a kosarasoknál is, rajongás az volt :). Szépen játszottak nagyooon, gratulálok :D! Az a kár, hogy nem nézhettem végig, tényleg akartam… majd legközelebb mindenáron!

A Néma Leventének is sajnos csak a végét kaptam el, viszont az csillagos ötös! A díszlet, a jelmezek, a rendezés, meg természetesen a színészek átkozottul ott voltak! Nagy szerencsémre úgy tűnik, máshol is előadják majd, szóval ki nem hagyom, muszáj megnéznem, a barátnőmtől igen pozitív kritikát kapott, pedig ha valaki, ő aztán szőrszálhasogató!

Voltam persze a kiállításon is, nagy örömömre viszonylag sokáig, úgy hogy mindent láttam, amit látni érdemes… torták, Csere Tímea, gyöngyfegyverek, grillázs… hát, lájkoltam ezerrel :D! Pont, mint a kirakódó vásárt! Az ékszerek bámulatosak voltak, az abszolút kihagyhatatlan csoportba sorolandók! Beszereztem egy édes kis régi típusú vasalót fülbevalónak :)! Természetesen jártam a WWF-nél és a Rózsaszíneknél is, kaptam szalagot és abban feszítettem egész nap… akárhogyan nézzük, nagyon fontos és erről az Örömünnep után sem szabad megfeledkeznünk, ugye, hölgyeim?

Ja, igen, az egyik legfontosabbat (:D… igenis, fontos) majdnem kihagytam: a kaja isteni volt :)! Fagylalt (krémes és ínycsiklandozó, több méretben, vanília-csokoládé), jégkása (három íz, rettentő hűsítő), vattacukor (ragadós és olvadós, pont, ahogy kell), hot dog (szimplán mmm…), gyros (már az illata is felbecsülhetetlen érték), pattogatott kukorica (ez az az étel, amit nem értek. Hogy hogy nem tudjuk otthon elérni ugyanezt az ízt, állagot, színt, szagot :D?!), hamburger (ez az örök amerikai álom, nem :)?)! Ezeket kóstoltam, a többiről nem nyilatkozom :D! Ezeket mindenesetre a mesteri jelzővel illetném…

Szóval, összegezve azt hiszem, olyan elképesztő ünnepet rendeztünk és élhettünk át, amit, ha nem is lehetetlen, de mindenképp szörnyű nehéz leírni :)… Viszont én még tartozom néhány hatalmas dicsérettel. Először is, elmondom, bár úgy gondolom, nyilvánvaló: eredetileg a Bicskedély célja az volt, hogy örömet szerezzünk másoknak, hogy ajándékot adjunk… de ez nem sikerült, hála a városnak! Úgy tűnik, és ez lenyűgöző, hogy Bicskén senki sem szereti betölteni az ajándékozott szerepét, mindenki adni akar :)! Fantasztikus érzés volt a kastélyban járni fel és alá, akármerre néztem, nem láttam olyat, aki véletlenül vetődött oda… Ti készültetek velünk együtt, vagy tánccal, vagy ruhával, vagy sárkánnyal. És, tudjátok, ha készültetek, akkor bárhogy nézzük, ez a Ti ünnepetek, és az élmény elvehetetlen… egyszerűen nem találok szavakat, mert szerintem ez példátlan… öröm értetek, veletek és Nektek dolgozni, köszönöm, hogy megtehettem <3!

A másik dolog a vér… erre különösen büszke vagyok, mert én magam valahogy ezt soha sem emeltem ki, sajnos egyike azoknak, amik fölött átsiklottam. A médiánkban sem volt nagy jelentősége, és mégis! Emberek, rekordot döntöttünk :)! A váradók száma száz fölött van, és ez akárhogy is nézzük, kivételes dolog… húúú, mindjárt sírok, Bicske hatása alá kerültem :D! Mindegy, érzitek a lényeget: isteni az egész!

És az utolsó a nap vége: tényleg csúnyán megkaptuk azt az esőt, én fáztam, mint az állat, úgy eláztam :D. Azt hittem, biztos, hogy nem egyedül, vége van mindennek… de nem, Bicske nem szeret semmit sem feladni :D! Szerintem bámulatos, hogy ennyien maradtak, imááádtam, hogy senki sem akart hazamenni… és működött: zene, Süsü, tábortűz… minden volt <3. Rettenetesen örültem :)!

Nagyon köszönöm, hogy itt lehettem, köszönöm, hogy ennyire akartátok, köszönöm mindenkinek, aki eljött és segített… azt hiszem, nem nagyon tudnék olyan várost mondani, ahol szívesebben élnék… bebizonyítottunk itt mindent: aktivitást, tenni akarást, összefogást, szeretetet, lelkesedés, munkabírást… szóval nem tudok mást mondani: köszönöm :)!

Itt viszont elbúcsúzom egy időre… nagy örülök, hogy írhattam, élmény volt és remélem Ti is élveztétek (mondjuk, ha utálnátok, itt már rég abbahagytátok volna, de úgy tűnik, még olvassátok ezt a sort is, ergo megnyugodtam :D). Nem leszek távol sokáig, azt garantálom… ahogy én Bicskét ismerem, lesz egy-két hónap nyugalom, de aztán úgy se bírjuk ki :D! Nem az a lazítós fajta :)… amint hallok a tervekről, jelentkezem, talán nem itt, talán nem AB-ként (például görög fesztiválhoz köze nincs az egésznek, muszáj váltani, nem :)?), de úgyis tudni fogjátok, hogy én vagyok…

Szóval, Bicske, hatalmas és örök hálám üldöz <3. Vala fényes Mátyásnak udvarában hetedhét országra szóló ünnepség, mit még fiaitok és onokáitok is mesélni fognak, mert nagyobb csoda volt az, a bicskei Reneszánsznap, mint a budai kutyavásár! Én mostan már csak azt tanácsolhatom, drága hölgyek, nemes urak, dicső lovagok, és Ti, legkedvesebb pórnépem, hogy látogassatok el a helyre, mit Facebook-nak hínak, s mit apáink hagytak ránk. Hogy még több gratulációt fogadhassatok (mert megérdemlitek), hogy még több képen lássátok nem is oly terhes, legalábbis én úgy hiszem, munkátok gyümölcsét és hogy még többet szórakozzatok… hisz a Ti ünnepetek :)!

U.i.: Legkésőbb jövőre találkozunk, gyertek, mert én itt leszek :D!

Mit mondjak, mit mondhatok? Megcselekedtük, amit megkövetelt a Süsü... meg persze az összes többi, palotástól kezdve kirakodóvásáron át a Néma Leventééig. Most már semmi se függ tőlünk, szóóóval... ááá, most már nem is tanácsolom a Facebook-ot, hanem egyenesen a kastélyt :D! Hogy végre a hosszú hetek eredményeként bezsebeljétek a méltó jutalmat, és olyan fergeteges hangulatot és annyi szórakozást kapjatok, amennyiről eddig azt hitték a tudósok, képtelenség elviselni :D... hisz a Ti ünnepetek is :)!

U.i.: Holnap 9:30 - A táncosokat várjuk teljes hardi felszerelésben az 1-es iskola előtt :)! (A program ismertetőt nem sikerült befejeznem, ezúton is bocsánatért esedezem... de nem gáz, így marad meglepetés :D!). Hát, reeetenetesen kíváncsi leszek... rajta emberek!

Emberek, ez itt a finis, megérkeztünk. Nem tudok mit írni, annyi minden történt. Este 11-ig építettük Süsüt, most már világít is (ergo a próbát kihagytam, de azt mondták, jól sikerült :)). Vannak fent képek, viszont akárhogy is nézzük, nem az igazi... ha csodát akartok látni, irány holnap a kastély, ott várok mindenkit :D! Addig is, természetesen, javaslom a Facebook-ot, hogy még több fotót láthassatok (igen, nem az igazi, de azért még így is szörnyen menőőő!), hogy, így az utolsó pillantban még több barátot hívjatok el és hogy még többet szórakozzatok... hisz a Ti ünnepetek is :)!

12.30 – Tibi beruház egy hatalmas gyrosra, majd a haverokkal leül a nézőtérre, épp időben. Lementek a táncok – Tibi, őszintén bevallva, nem rajong értük a csajokkal ellentétben – és következik a várva várt kempobemutató! Rajongva bámulja végig a verekedéseket, dobásokat, ütéseket, rúgásokat és különös élvezettel figyeli a cseréptörést, amihez hasonlót még csak interneten volt szerencséje látni. Élőben szimplán lélegzetelállító! Hugi természetesen nem elfárad, csak egyszerűen megéhezik. Elszalad Anyuhoz pénzt kérni, majd nagyjából tízperces válogatás után egy gigászi zöldalmás vattacukor mellett voksol, desszert címén pedig elkönyörgi nővére VIP csokiját. Elégedetten és maszatosan tér vissza a játékokhoz. Evelin a kastélyban sétálgat a gimissel, természetesen a tortakiállítások kihagyhatatlanok, gyönyörködve járja körbe a termeket. Ő is valami hasonlót akar csinálni! Anyu közben eljut a WWF-esekhez, természetesen imádja az állatokat, úgyhogy, bár a picihez menne, észrevétlenül leragad húsz percre. Apu úgy gondolja, megjutalmazza magát azért, hogy a mindennapi hősök egyikévé vált, és jótékonykodó kedvében szép összegért válogat össze egy valóban szörnyen nagy halom süteményt, majd kényelmesen elhelyezkedve falatozni kezd. Nagypapa és Zsuzsi, az álomszép megérkeznek a kastélyba, Zsuzsi csupa tűz, csupa élet, csupa ragyogás, Zsuzsi fut árustól árusig, Zsuzsi megcsodál minden ruhát, Zsuzsi boldogan borzad el a hatalmas sárkányfej előtt, ami eperillatú füstöt fúj az arcába. Zsuzsi a régi, pont, mint volt ötven éve, és Nagypapa vidáman követi minden lépését.

13.00 – Tibi és csapata elhagyják a kispályát, meglátogatják az oly régóta várt kalodát; Tibi persze beül, méghozzá elsőként és mert elég népszerű, büszkélkedik magában, egy ezres a váltságdíj. A haverok nem könnyítik meg a dolgot, természetesen a fizetés várat magára. V égül egy szöszi kis osztálytársnő jelenik meg pár viháncoló lány kíséretében és pirulva teszi le a pénzt, csak és kizárólag a bölcsi miatt… mi másért?! Hugi az imént fedezte fel, hogy lehet arcot festetni: magától értetődően, két perc múlva már a sor elején illegeti magát. Pókembert kér, nem nagyon foglalkoztatja a cuki rózsaszín rucija… Evelin és a nagyfiú a színpadnál megnézik a régen várt Bella Art-féle produkciót, egyszerre művészet, egyszerre sport; Evelin szimplán nem jut szóhoz. Anyu is ott ül, a világ minden kincséért se mulasztaná el a táncot, de persze jó távolról, nehogy megzavarja a fiatalokat! Apu nem telt be a finomságokkal, végigjárja a főzőverseny remekeit, mindenhol adakozik egy keveset és kap egy kis tál ínyencséget; nem is tudna szebbet elképzelni! A Nagypapa és Zsuzsi megosztanak egy nagy zacskó pattogatott kukoricát…

14.00 – Tibi végignézi a táncot, a bevonuló zenétől a végső „hej”ig, majd rohan az étterembe… Paródiák a Csokitól! Szerepel pár jó barátja, meg amúgy is, ezek mindig nagyon ütősek. Hugi visszamászik az örök kedvencbe, az ugráló várba, mert azért akárhogy is nézzük, ez überelhetetlen. Evelin kecsesen és magabiztosan lejti el a helyes gimis oldalán a palotást, előkelő helyen táncol, szeme sarkából látja a kamerát. Nagyszerű! Anyu merengve szemléli a bevonulást, Apunak pedig elege lesz. Ha az ő csodálatos felesége ott szeretne lenni, ott is lesz és bálkirálynőként fog sasszézni, ahogy megérdemli! Nem volt olyan régen az a nyolcadik! Kihúzza magát, és Anyu keze után nyúlva felvonul a tánctérre. Anyu kacag, de nem tiltakozik. Először kissé félszegen, de egyre inkább belemelegedve járják a jól ismert lépéseket… hányszor nézték már meg a YouTube-on! Nagypapa ezalatt ragyogó szemmel hallgatja végig Zsuzsit, hogyan áradozik az általános iskoláról… ötvennégy éve már!

15.00 – Mondhatni a rendezvény gerince! Tibi elköszön a srácoktól, várja a munka, mindig lelkiismeretes… egyike a speciális stábnak, aki a díszletekért felelős. Magában gratulál, hogy mennyire Pazar hátteret készített a többiekkel! A színfalak mögött remegve hallgatja a többieket, szörnyen izgul értük, de szerencsére úgy tűnik, nincs oka: a hangok alapján a leventések nem tudják elrontani! Ez az Ő napja! Hugi tapsikolva ül pókemberes fejével, csillogó tekintettel nézi a Magocska Dalocskát… műértően vizsgálgatja, és elismeri, igazán szép második szülinapot hoztak neki össze (pontosan emlékszik, idén már volt egy… ő különleges, igazán lehet neki több is)! Evelin ezúttal egyedül ül, de nem is igen bánja. A nagyfiú elugrott körbenézni, és ígérte, hogy hoz még valami finomat is. Ő pedig zavartalanul koncentrálhat az ÉTC előadására! A lányoknak nincs nehéz dolguk, már maga a fellépő ruha lenyűgözi… Apu és Anyu kicsit kikapcsolódnak együtt: közösen élvezhetik végig a Néma Levente zseniális feldolgozását. Anyu szokásához híven meghatódik, Apu nem meri mondani, de azért magában mosolyog: mennyi komikus helyzet, micsoda szereplők… Beppo tényleg eredeti! Zsuzsi és Nagypapa végigjárják a kiállításokat, az árusokat, sőt a volt osztálytársnő kap egy falogós medált is. Az idő meleg és napos, mindenki mosolyog, gyerekzsivaj erre is, arra is. Hisz az élet szép, Tenéked magyarázzam?

16.00 – Az előadás folytatódik, közeleg a finálé. Tibi a díszleten innen, Apuék túl nézik feszült figyelemmel a kibontakozó eseményeket… szóval Agárdi nem beszél. Hugi belefeledkezik a bábszínházba, együtt nevet, retteg, felelget a gyereksereggel. Ez a huncut kis Zilia mit meg nem enged magának! Evelin büszkén feszít a gimis mellett és örömmámorban úszva, majdnem fuldokolva majszolja a forró hot dogot a Fúvószenekar dalainak ütemére. Ó, a nő mégis, lám mégis szereti a leventét, most bevallotta! Nagypapa és Zsuzsi kart karba öltve járják végig a helyszíneket ismét, most megcsodálván a mesteri logókat… Happy End!

17.00 – Tibi boldogan szemléli a palotást: nem elég, hogy a darab tökéletesen lement, nagyon úgy fest, most a táncot is hibátlanul vehetjük fel! Mikor befejezik, körbejár és gratulál mindenkinek; ideje még van, a nagy esemény, amit mióta meg akar már nézni, a lovagi torna csak háromnegyedkor kezdődik. Hugi ragyogó vigyorral a képén majszol egy háromgombócos fagylaltot, még mindig mereng a bábszínházon, a látottakat emészteni kell! Evelin beáll a gimis sráccal a színpad elé, már kezdődik is a buli! Örömmel riszálja magát az elegáns, nehéz palotásruhájában… Apu remegve várja a verseny eredményét. Győzni, győzni, győzni! Jön az eredményhirdetés: sokan vannak, úgy tűnik, a Palotás-szelet impozáns cím; hárman maradtak: egy szivárványos hajú punk kiscsaj, egy tündéri nagymama-típusú néni, meg ő. Harmadik a nagymama… ő fog nyerni, ő! Azzal a mikrofonban bejelenti, hogy a második Apu. Döbbenten és csalódottan áll, bízott a sütiében. Az a kislány nem győzheti le! A fura fiatal barátságosan kezet nyújt, majd vidám mosollyal kínál neki egy szeletet. Apu udvariasságból, keserűen elfogadja, majd beleharap – a düh volt-nincs! Nem igazán tudná megmondani, mik a süteményben az elemek… de leginkább az Ambróziához hasonlít, az biztos! Emellett másodiknak lenni dicsőség! És ahogy ezt megállapítja, kér még egy szeletet, és eldönti, hogy ez igenis fantasztikus nap! Anyu csillogó szemmel ül nagy kedvence előadásán… persze, hogy Hullan Zsuzsáén! Könyvet is az elsők között vett, és a beszélgetés kezdete után két perccel eldöntötte, hogy jövő héten színházba megy! A félmosoly, bárki láthatta, azt tolmácsolta a néző felé, ez senki másé, hanem az ő napja! Nagypapa és Zsuzsi megvitatják a modern zenét, és visszarévednek a dicső múltra: milyen szép idők és voltak, mennyi szeretet, jólneveltség vidámság… mondanák, de értelmetlen. Pont azon a helyen vannak, ahol nem is lehetne jobban rácáfolni a mondatokra. Ráadásul most nem csak szeretet, jólneveltség, vidámság, de egy hatalmas műanyagsárkány is várja az érdeklődőket…

A továbbiakról holnap, hulla vagyok :D. Egésznap sárkányoztunk, este hatig bent dolgoztam, de megérte, fantasztikus lesz! A feje kis híján kész, és állítom, hogy ferge – most figyelj – teges!, pont, ahogy a kivilágítás! DE! MÉG KELL PALACK! Utolsó nap, utolsó esély, légy szí, légy szí, légy szí emberek, segítsetek!!! NYOMJUK MEG még egyszer! Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm :)! Tehát, most irány a Facebook, méghozzá céllal: hogy még több üveget szerezzetek, hogy még több ismerősnek mondjátok, hogy szerezzen üveget, meg persze, hogy még többet szórakozzatok… hisz a Ti ünnepetek is… :)!

U.i.: NEM VICC! Szószerint könyörgök, ha kell azokért az üvegekért! Be kell borítanunk szegény kis Süsüfarkát!!! Rajta, emberek!

7.00 – Tibi, a nagyfiú felkel. Megreggelizik, lekváros kenyér kávéval – kell az erő! Mindjárt indul a kastélyba, büszkén gondol bele, hogy ő is egyike az építőcsapatnak… mondhatni az elitbe tartozik! Várja Süsü, összeillesztik végre az elemeket, megoldják a világítást, elkészül a nehéz hetek munkájának gyümölcse! Hugi és Evelin még alszanak, de persze már nem sokáig. Anyu a fürdőben tusol, Apu rántottát készít a családnak, Nagypapa pedig a régi fényképek között kutat. Ötvenéves osztálytalálkozó! Még ilyet! Valóban vén csataló… mosolyogva gondol Pali csínyeire, az örök eminens Gáborra, meg persze a titkos szerelmére, Zsuzsira, aki az egész gimnázium hőn szeretett ideálja volt…

8.00 – Tibi úton van a kastélyba, hátizsákjában minden szükséges felszerelés, ami kellhet, dróttól kezdve a jó öreg sniccerig. Hugi, a cuki tömi magába a rántottát és nézi a felnőttek céltalan össze-visszabolyongását? Miért izgulnak, mire készülnek ennyire? Biztos miatta van, azt ő tudja az oviból, hogy ma mind hercegnők és királyfik lesznek! Kimennek a palotába, ami nyilván kacsalábon is forog, ha nem látja senki, lesz majd játszóház, egy csomó érdekes néni és bácsi, mindenféle csoda a színpadon, vattacukor… már érzi is az ízét, boldogan vigyorodik el. Evelin nem hajlandó reggelizni, Evelinnek egyszerűen muszáj gyönyörűnek lenni. Újrafűzi, harmadszor a palotásruha felsőjét, hogy tökéletesen álljon rajta, a hajára pedig szór még egy adag csillámport. Gimnazista kérte fel, igaz gimnazista, ráadásul nagyon helyes! Jövőre, mikor már ő is vajdás lesz, okvetlenül összejár vele, előre élvezte, hogy irigylik majd az osztálytársa a nagyfiú figyelméért! Anyu még egyszer átnézi az összes jelmezt, nehogy megint az utolsó pillanatba jusson eszükbe, hogy hiányzik valami! Apu felkenti a hófehér citromhabot a csoki tortára. Mennyei lesz, ő nyeri majd a versenyt, csakis ez a gyöngyszem lehet a Palotás-szelet! Nagypapa borotválkozik, mégis csak ötvenéves évforduló!

9.00 – Tibiék az utolsó simításokat végzik Paffon, FANTASZTIKUS! Kifejezetten áradozni való! Micsoda szerencse, az utolsó pillanatban, 5-én úgy tűnt, elfogy a palack, de Bicske összeszedte magát, és így elkészülhetett ez a mestermű! A feje a kedvence, csodálatos, minden szótagot külön megnyomva! Hugi már az édes rózsaszín ruhácskában feszít, tündér volt ugyan, de leoperálták a szárnyakat, úgyhogy kifejezetten csinos. Elégedetten forgolódik a tükör előtt, tele szájjal vigyorog. Evelin letisztítja az arcát és negyedszerre is kisminkeli. El fognak késni! Anyu már kész, a kék reneszánszruhában, nyakában a logós famedállal könyörög Apunak, hogy hagyja már a sütit és öltözzön fel ő is! De Aput épp a dekoráció érdekli. Nagypapa nyakkendőt választ. Az ötvenedik!

10.00 – Tibi büszkén nézelődik, mindenhol végeznek lassan, besegít, ahol tud. Nemsokára jön a tömeg! A többiek a Csokonai udvarán állnak, épphogy időre értek. Hugi Apu vállán ücsörög, majszolja az ajándék Túró Rudit. Imádja. Tűnődik, és végül is arra jut, ez valami második szülinapja lehet, hogy annyira a kedvét keresik. Evelin repes az örömtől, a gimnazista megdicsérte, hogy gyönyörű, és egy csomó ember bámulják, ahogy sasszézik a lágy dallamra. Ez az ő napja! Anyu ábrándozva bámulja a táncot, visszaemlékezik az elmúlt farsangokra… Apu a picit tartotta és óvó szemmel vizslatta a süteményét. Nyerni fog! Nagypapa a nyakkendőjét igazgatja, csak fess legyen, csak fess!

10.30 – Tibi izgatottan nézi az utat, pár pillanat, és megjön a tömeg! A Mennydörgő bemutatásra kész, beszerelve a fények, a füstgép a szájában, hála az üvegeknek! Hugi kimondhatatlan örömmel kapaszkodik Anyu kezébe, a vonuló emberek között annyi érdekes jelmez bújik meg! Ott egy lovag, amott Mátyás – legalábbis a mesekönyvben így rajzolták le -, arra egy apáca, mellette pedig valami fura bácsi hatalmas nadrágban, csillogó kabátban és hatalmas hajjal… ötlete sincs, miért néz ki ilyen furán, de tetszik neki és ő is szeretne ilyen frizurát! Evelin büszkén tipeg elöl, a nagyfiúja karjába kapaszkodik, alig vannak előtte, mondhatni őt követik! Ragyog a boldogságtól. Anyu vidáman sétál a meleg napsütésben, itt is, ott is egy ismerős, most csak integet, majd bent beszélgetnek. Apu a remek megnyitó után a giminél marad, semmi pénzért ki nem hagyná az iskolatörténeti kiállítást… évkönyvet is vesz természetesen, Tibi is szerepel benne egy sporteredménnyel. Milyen jó lesz büszkélkedni vele! Nagypapa, meglepően gyorsan, eltűnik a tömegben, egy iskolás felkísérte a terembe – Marilyn Monroe a falon, régi kedvenc, megint csak kellemes emlékeket idéz – ahol már három volt osztálytárs is beszélget elmélyülten. Kacagva fogadják… ötven év!

11.00 – Tibi boldogan vegyül a tömegben, ugyan a palotást csak nézi – szégyellős – ismeri minden egyes kis rezdülését és végigvigyorogja. Természetesen füttyög és tapsol a végén, ahogy kell! Egy ideig téblábol a sárkány körül, látni akarja az arcokat – öröm, meglepettség, csodálat, büszkeség. Aztán persze a haverok hívják, de nem bánja, mennek lőni az íjászokhoz. Nagyon élvezi, még a nyolcast is sikerül eltalálnia! Hugi ragyogó arccal mászkál az anyukájával, ennyi furcsa szerzetet látni egyszerre! Ráadásul nem messze észreveszi a vattacukrost is! Evelin gondosan lepakolja a ruháját, és átöltözik. Büszkén mosolyogva ismeri el magában, hogy igen sok oldalú tehetség, azzal előkészíti a botját, mazsorettezik. A gimnazista srác kint ül a nézőtéren, látni fogja milyen ügyes, nevet előre magában. Anyu Hugit vezetve járkál eszeveszetten a kézművesek között, nem is tudja, hova kapjon, annyi minden van! Természetes a gyerekek kapnak majd valamit, és magának is vesz egy ékszert, táskát, vagy talán mindkettőt. De milyen jó alkalom ez, előre választatna egy igazán gyönyörű ajándékot karácsonyra a nővérének! Apu lélekszakadva ront be a kastélyba, elnézelődte az időt a gimiben, csak le ne késse a kosarat! Időben beért szerencsére, és őszinte rajongással lesi a játékosok minden mozdulatát… remek játék, egyszerűen remek! Még a sütiről is megfeledkezik, milyen szerencse, hogy Anyu már leadta. Nagypapa álmélkodva szemléli Zsuzsit, aki még mindig meseszép.

11.30 – Tibi, bár még maradna, amíg eltalálja a tízest, megy a srácokkal. BMX-bemutatót, kihagyhatatlan. Régóta készült már rá, ha van valami, amit igazán szeret, ez az! Hugit elviszi Anyu a játszóházhoz, a kicsi pedig természetesen már neki is esik a gyöngyöknek, rajzlapnak, mindennek és immár biztos, hogy mindenki az ő kedvéért érkezett. Szinte száll szárny nélkül is a helyes kis rózsaszín ruhácskában! Evelin izgatottan várja a fellépést, de nincs oka félni, szokás szerint szuperül megy neki! A gimis a nézőtérről figyeli… Anyu gyorsan felszalad megnézni a helyi művészek kiállítását. A pár perces kaland persze nem sikerül, ott ragad a képek előtt. Néma Juli néni, a tanárnő képei megint csak elragadtatják. Apu ezalatt rekedtre üvöltözi magát, a kosár még mindig tart. Nagypapa elkéri Zsuzsi telefonszámát.

12.00 – Tibi és haverok értő szemmel vizsgálják a bringákat és elbeszélgetnek a zseniális technikákról. Közben a sárkánygyártás csínját-bínját is megosztják boldog-boldogtalannal, ha kérdik, ha nem. Így szép az élet! Hugi rettenetesen vidám, nem bír nyugton maradni, egy helyben ülni… irány az ugráló vár! Evelin ismét az álomszép palotásruhában sétál a gimis fiú mellett, az nagyvonalúan meginvitálta őt egy jégkására… Anyu ellátogat a Rózsaszín Szalagosokhoz beszélgetni, közben megcsodálja a mozaikot is, a híreset, a kupakból készítettet. Apu a meccs befejeztével, a hangját a teremben felejtve néz körbe, majd végül megállapodik a véradónál… közhely, de jogos: kapni jó, de még jobb adni, azzal beül. Nagypapa és Zsuzsi együtt indulnak el a kastélyhoz…

De ennyit mára, több felvonásos a sztori :)! Remélem, azért a lényeget is sikerül kihámozni belőle: PALACK KELL MÉG mindig (természetesen köszönjük mindenkinek, aki már hozott... de ettől függetlenül még egy kicsit kérnem kell :D… légy szí, légy szí, légy szí, már nem kell sok!  Ne engedjük, hogy szegény Süsü félkész legyen! )! A program pedig, ha valakinek nem elég átlátható, fent van az esemény oldalán… tehát, tudjátok a szöveget, emberek… Irány a Facebook! Hogy még több üveget szerezzetek, hogy még több barátot hívhassatok még és, mint legfontosabb cél, pont, ahogy a Bicskedélyen, hogy még többet szórakozzatok… hisz a Ti ünnepetek is :)!

Vááá! Szerelmes vagyok! Nem is tudom, imádooom, teljesen be vagyok lelkesedve! Fantasztikus, gyönyörű, fergeteges, meg ami szinonimát csak tudtok! Ezt hallgattam egész este (most is itt a fülemben a fejhallgató… hangszórón már nem lehet, a harmincadik újrázásnál átjött a bátyám és halálos fenyegetést kaptam :)), és mindjárt beállítom csengőhangnak is :D! Naná, hogy a Dalról beszélek, mondhatni a Bicskedély himnuszáról! Nem hiszem létét azoknak, akik még nem ismerik, de azért én is felteszem, kapcsoljátok be, míg olvastok :D! Áradozok egy sort, szimplán lenyűgöz a dolog… minden nagyooon klappol, szöveg, zene, előadó. Lassan már kívülről fújom (ez persze nem azt jelenti, hogy az én hangommal felismernétek, ha én éneklek, azt az inkvizíció is használhatja fegyverként :)… mit nekünk kaloda vagy ujjszorító?). Mindegy, lényeg a lényeg: vááá! … Szeretnek minket az égiek…

Egyébként jelentem kedd este, szombat reggel, vagyis dolgozni maradt összvissz szerda, csütörtök, péntek, három nap. Én már izgulni sem tudok :)! Megjegyzem, szerintem nem is érdemes: van himnuszunk, logónk, sárkányunk, színpadunk, vásárunk, Néma Leventénk, palotásunk, reneszánszruhánk… ez a rövid párszavas felsorolás nem megy, egyszerűen semmit sem érdemes kihagyni :D! … Kell a Bicskedély!...

Süsü nemsokára kész a nagy jelenetére, még ez az átkozott eső (szerencsére hétvégén jó időt mondanak :)… nem érdekes, én zivatarban, hóviharban, hurrikán esetén is ott leszek, megtaláltok :D!) se tudta elrontani a készülődést. Berágtunk, megsértődtünk, nem beszélünk az időjárással és beköltöztünk a tornaterembe :)… így kell ezt csinálni! A Mennydörgő meseszép, az elemei varázslatosak magukban is, olyan nem is tudom… rendezettek? Szabályosak? Vagy szimplán átkozott sok üvegből vannak (KÖSZÖNJÜK :)!!!)? Viszont alig várom, hogy együtt lássam őket, milyen remekül néznek majd ki! Azt hiszem kegyetlenül hosszú lesz. Elvileg holnap szállítjuk át, de ez még nem száz. Szintén szerdán számíthatunk szépséges fejére, tényleg kíváncsi vagyok :)… a tappancsait már láttam, irtó cukik <3! Kötelező látnivaló! Aki tud még, azt nagyon szépen, lesütött szemmel és pirulva kérem, hogy hozzon még palackot, félek tőle, hogy az utolsó pillanatban fogyunk ki; Süsü, a félarcú sárkánygyík… még se ez a legjobb állandó melléknév, legyen inkább a rettegett, a műanyag, a bicskei, vagy egyszerűen a legaranyosabb :)! … Aki szorgos, az csak a hangya…

Szuperül állnak a mozaikjaink is, a logó megvan, a szalag készül. Király lesz! … Csak mosoly és víg kedély…

Ééés ma felkerült egy régóta beígért film is, mondanám, hogy játszunk megint, de szerintem úgy is pontosan tudjátok, hogy miről van szó, ezért nem húzom az időt :)! Gábriel Isti remeke, a főtáncosok pedig a délceg (:D - palotás tánc… még se írhatom, hogy a „menő”, vagy valami hasonló… reneszánsz témakör, tartsuk csak magunkat ahhoz)Bene Bence, a szerencsés, aki vezetheti a szépséges Mihályi Ritát (személyes megjegyzés: nagyon jól áll neki a ruha, többször hordhatná a mindennapokban is :)). Persze nem csak nekik jár a dicséret, azt hiszem egyszerűen zseniális az egész. Gratulálok mindenkinek, aki szerepelt benne, vagy dolgozott vele, mindegy, mennyi volt a rászánt idő, megérte :D! Lassan kezdhetünk dolgozni a jövő évi koreográfián is :)! Egyébként, megfogadtam, hogy többet nem mondom, de: MÉG meg lehet tanulni a táncot! Számoltam fent, három nap… három óra és profin fogjátok tudni, még a botlábúak is. Ez nem salsa, nem rock’n’roll, nem hogy nem kell ÉTC-snek, még Babynek sem lenni! Elegáns tánc, könnyű tánc, tessék végre összeszedni magatokat! Muszáj néha király(nő)t játszani, nem? Mikor lesz rá legközelebb alkalom? Na ugye :)! Fel azokat a pártákat :D! … A betegeknek lement a láza…

Még gyorsan eldarálom, hogy tessék jelentkezni a versenyekre! Megéri, mert garantáltan jó buli! Várom ám a reneszánszruhákat, divatbemutatót akarok! És azalatt maximálisan kiélvezve az ízeket ebédre megkóstolom a főzőverseny alkotásait desszertnek meg jöhetnek a Palotás-szeletek (csak sok legyen, csak sok :D!)! Aki - és ugye mondanom sem kell, hogy rengeteg ilyen lesz? - jelentekezik valamelyik számban, az írja ki az eseményez kedvenc közösséginken! Rajta, mutassunk meg, ki is a legjobb :D! … Eljött az apraja, a nagyja!...

A napirendet és a programokat egyelőre gyűjtöm, de ki fogom tenni, nem bénázok már sokat :)! Most azonban megyek, mert maradt 3 (!) napunk, amit rendes érdemleges munkával tölthetünk… nem szabad elrontanom azzal, hogy álmos vagyok :D! Ha gimisek vagytok, kivételesen azt mondom, kövessétek okosan a példám, mert Rátok is számítok, ha viszont még nem, vagy már nem ebbe a kategóriába tartoztok, pörgetni ezerrel a Facebook-ot! Hogy még több üveget szerezzetek (nyugi, mindjárt vége, vége, csöndben maradok :)), hogy még több ismerőst vegyetek rá a versenyzésre és hogy még többet szórakozzatok… hisz a Ti ünnepetek is :)!

U.i.: … A lényeg, hogy itt legyél!...

Na, most már ügyesen ki lehet számolni az ujjunkon, még ötöt alszunk és itt a BICSKEDÉLY :D! Nem tudom, én most már ezzel álmodok (szerintetek normális, hogy vattacukrot ettem a pin up girl Beatrixszal és a sárkány-összeszerelési útmutatót tanulmányoztuk :D? Mert szerintem nagyooon nem), és alig tudok máson gondolkodni, úgyhogy király, nagyjából mintha fél tucat energiaital lenne bennem…

Süsü gyönyörűen áll, fantasztikusak az elemei külön-külön is, de azt hiszem elképesztő lesz majd együtt, alig várom! Komolyan, ez így oké, leírva a 25 méter. Szépen hangzik, de ennyinek az ember nem nagyon képzeli el… az pont 12 kosaras meg ez kisgyerek egymás tetején… bődületes :D! De ettől függetlenül, mert van, amiből sosem elég (csoki, cukor, nyalóka, Palotás-szelet… ugye nem felejtettétek el, készülnek a finomságok :)?), még mindig kérek szépen egy kicsi türelmet! Igyunk, emberek, ezerrel! Az Édes Kuckóban továbbra is jár érte a fagyi, megéri segíteni :D!

A mozaikokat már ragasztópisztolyozzuk, nagyon jó lesz (csak ne volna annyira büdös :D!), nem is tudom melyik tetszik jobban :)! Festik a Néma Levente díszleteit is, ebbe mondjuk, én bele nem nyúlok, mert káosz és halál jár mögöttem :D! Gyönyörűek, szívesen eléldegélnék közöttük…

Nálunk a Vajdában lassan az utolsó simítások következnek, mindenki megkapta a feladatát, én megyek a picikhez <3! Úgy tűnik, egy gimis se marad feladat nélkül, szerintem király! Mi vagyunk a házigazdák :D!

Tényleg, erről még nem is írtam, teljesen kastélyorientált vagyok :D! Pedig nálunk is érdekes mindenségek lesznek, aki ráér, nézz meg! Az iskolatörténeti kiállítás, azt hiszem, nagyon szép lesz, dolgozik rajta pár barátom, hallgatom rendesen az olvadozásukat (na, nem mintha magukat fényeznék… egymást!) :D! Én mindenképpen benézek majd pár pillanatra, biztos szuper lesz :)!

Aztán persze a gimi ad majd otthont az osztálytalálkozóknak is, régi tanítványok sora és tanár látogat vissza pár óra erejéig egy kis nosztalgiázása… néhány év és mi a Reneszánsznapra fogunk így visszarévedezni… persze az elsőre, mert addigra hagyománnyá növi ki magát, nem is több napos, de egyhetes lesz, és Európa minden pontjáról özönlenek majd ide :D! Nem, én komolyan beszélek, akár fogadhatunk is :)! Igazán!!!

Jó, mielőtt nyilvánosan leergyáztok (nem hisztek a jóslatomban… mit mondjak, nagyon nem szép :D), témát váltok. PALOTÁS! Könnyű tánc, akárhogy számolom, négyféle lépést kell hozzá tudni (sasszé, csárdás, ugra-bugra, meg az az izé, amivel lezárunk minden… részletet? Mi a helyes szó :D?), és ha én megtanultam, akkor nem is nehezek! Könyörgöm, ne legyetek ostobák! Szerezzetek partnert - vagy ki tudja, lehet, hogy már hetek óta ott könyörögnek nektek - és YouTube-ról tessék megtanulni szépen! Számoltuk öt nap… nem sokszor lesz már alkalmam bíztatni benneteket, úgyhogy az egyszerűség kedvéért hallassatok most rám! Ne bénázzunk! Kegyes nagyúr vagyok, még a ruhától is eltekintek, csak gyertek!

Igen, gondolat gondolatba öltve, ruha (nem is tudom, így közeledve a nagy naphoz nem tudok egy dologra koncentrálni, mindig mindent meg akarok osztani :))! Tehát, a piciket ki ne hagyjátok, náluk BÁRMILYEN kosztümöt elfogadunk, a mini halál épp olyan cuki, mint Csipkerózsika kölyök verzióban! Rajta! Felnőttek (és kamaszok), remélem mindenki gondoskodott a mesés buggyos naciról, páncélingről, földet söprő selyemhacukáról, palotásruháról, hajhálóról (még mindig nem tudom a hivatalos nevét :D!) Ha másra már nincs is idő, egy pártát igazán lehet csinálni! Ééés újabb gyönyörűség Németh Zoltántól, (már az iskolában is árusítják szerencsére, holnap mindenképpen veszek egyet!) a logós nyaklánc (figyeljetek az ékezetekre, okosan értelmezni :)!)! Ma már láttam élőben is, csodaszép, nem is tudom, egyszerre végtelenül egyszerű és bonyolult, természetes és mesteri… az a fajta, ami az ember szívéhez nő, mert jelentése van, de idegen társaságban hódítani lehet vele, mert azt hiszik, nonfiguratív. A tipikus kell kategória :D!

Még annyit, mert kezdek fáradni (milyen szép kettőség ez is :D! Az emberi elme…), hogy köszönjük szépen a Heti Aprónak, akitől rengeteg segítséget kapunk <3! Nagyon hálásak vagyunk, a Bicskedély médiájának legnagyobb forrásáról beszélünk :)! Szintén HATALMAS lájk a Bicske Infónak, náluk szerdán jelenik meg egy cikk rólunk… mit mondhatok? Ha többnek nem is - amit erősen kétlek -, 300 bicskei gimisnek szörnyen nagy örömet szereznek :)! Merci, Thank you, Grazia és Danke schön!

Most viszont, ha nem is angolosan, távozom :). A napokban - menő ezt így leírni, hogy még öt van hátra :D - szóval inkább az elég közeli jövőben elmondom az Örömünnep menetrendjét, mikor, hol találkozunk, hogyan, hová megyünk, stb.; próbálok majd színpad beosztást is szerválni, de előre szólok, semmit sem garantálhatok :D. De, menjetek fel a Facebook-ra, ott nagyobb az esély rá, hogy találkoztok vele! Szóval nyomás szörfözni, hogy még több infót tudjatok meg a Bicskedélyről, hogy (utálhassatok kedvetekre, csak azért :D!) még több üveget szerezhessetek, és hogy még többet szórakozzatok… hisz a Ti ünnepetek is :)!