Na, emberek, mentegetőzés lvl 500 :)… ígértem, hogy jelentkezem minden nap a Szigetről. És készültem is rendesen, utánajártam mindennek: megnéztem, amit nézni érdemes, hallgattam, amit hallgatni kell, gyűjtöttem infót, hogy tudjam, mi elég izgi, miről muszáááj írni, betanultam a térképet, hogy a tekergéssel se húzzam az időt, és persze kigondoltam, melyik helyről lehet legjobban látni Süsüt meg a reakciókat a látogatók arcán… csak azt felejtettem el megnézni, hogy wifi van-e :D!
Igen, jól gondoljátok, a válasz nem (ironikus módon, tekintve, hogy múltkor áradoztam a remek helyünkről az internet sátor mellett :)… napi húsz perc per fő :D). De annyi baj legyen, most majd pótlom szépen, ahogy kell!
Paffal kezdem, mert úgyis tudom, hogy ő érdekel mindenkit :)... és nem lesz könnyű összefoglalni (öröm)könnyek nélkül. Ugyanis azt hiszem, be kell látnunk, hogy a mi kis édes, ennivaló cukiságunk felnőtt. A feladathoz legalábbis mindenképp, mert hogy nem csak megállta a helyét a Sziget látványosságai között, de a legtöbbet (ha nem mindet) simán túl is szárnyalta!
Engem személy szerint hétfőn, a fesztivál első napján ért óóóriási sokk: az építés után még hazamentem egy éjszakára, otthagyva a többi vajdást meg a két sátrat a sárkány mezején... mire visszatértem – kevesebb, mint tizenkét óra múlva – alig találtam meg őket a megannyi vászonpalota erdejében... ha ötven nem állt Süsü körül, kb. egymástól tíz centire, akkor egy se :D! Ééés, ahogy az a beszélgetések során kiderült, ebben alig-alig volt szerepe a heringesdobozt imitáló kempingeknek, a ragyogó elhelyezkedésnek és a húszméterre fekvő WCknek, zuhanyzóknak meg netsátornak... ezek az emberek egyszerűen és szószerint beleszerettek a Bicskei Mennydörgőbe! És nem csak ők: a sima látogatók is igazi „Süsüfanokká” lettek!
Szörnyű büszkék voltunk, magyaráztuk angolul, németül, magyarul, hogy az egész város dolgozott vele, hogy mindössze hat hétig tartott felépíteni és hogy este meg kell nézni, mert nagggyon szuper... aki egyikből sem értett, annak elmutogattuk :D. Fergeteges dolog volt, órákig elnézegettük, ahogy az emberek sétáltak az úton, majd észrevették Paffot... elképesztő, valamennyien ugyanolyan arcot vágtak, valami vidám meglepettséget, büszkeséget, csodálkozást vagy nem is tudom. Örültek, hogy ötletes, hogy hatalmas, hogy zöld, hogy világít, hogy váratlan, hogy nagyjából nullából épült, hogy iskola csinálta, hogy tette ezt tízezer ember segítségével. És ez még mindig csak a töredéke annak, amit gondolhattak, nem :D? Mindenesetre akit csak láttam, önkéntelenül elmosolyodott. Nem lehetett kérdés, hogy elővegyék a fényképezőgépek, szerintem idén csak úgy bizonyíthatod, hogy jártál a szigeten, ha van közös képed Süsüvel :D. Akadt, aki melléállt, aki leguggolt a szakállához, sőt, olyan is (bár mondanom se kell, őket igen hamar leállítottuk :)!), aki lovagolni akart rajta meg végigmászni a testében :D. Szerelmeseknek megsúgom, külön sláger a sárkány szájában, a fogak rejtekén csókolózós fotót lőni :)! Mivel a kedvencünk már visszatért Bicskére, hogy kipihenje a hosszú út fáradalmait, könnyű lesz pótolni az efféle mulasztásokat, úgyhogy hajrá!!!
A megörökítéstől eltekintve is imádtuk a vendégeink, rettentő érdeklődőek voltak; megesett, hogy a végén egymáshoz is angolul beszéltünk, mert több óránk keresztül folyamatosan dumálnunk kellett a népekkel :)… mondjuk miután elmondtuk Süsü szépséges életútját, nem egyszer zsebeltünk be kézfogásokat és hatalmas tapsokat :D! (Ez nem publikus, mert ha sokan tudják, lapos szöveg lesz, de kiderült, hogy sárkánnyal csajozni is oltárian lehet :D… adjunk össze egy gitárost, egy focistát meg egy kutyusbolondot és még mindig megközelíteni se képes a srác a mi Paff-felügyelőinket :)!)
A barátságos látogatóktól eltekintve is nem egyszer kellett használnunk a nyelvet: nyilatkoztunk fűnek-fának, mindenfele mennek föl az interjúink, a végére egészen belejöttünk :)! Majd szörfölök a neten, és utánanézek a videóknak, linkelem, amit találok, hol röhögünk egy jót, hol meghatódunk kicsit :)… Facebook-ot pedig nézni, mert nem tudhatjuk, melyik ismerős oszt meg képet Süsüről :D!
És maga a Sziget? Igen, szintén a vááá kategória valahol a sárkányunk szintjén. Én sokat hallottam róla, meg olvastam, képeket nézegettem… de fel nem villant bennem hogy ez tényleg ekkora! Nagyon durván hatalmas, és vérprofi, az biztos :).
Oltári karszalagokat kaptunk, én még teljesen az eltéphetetlen papírcsíkoknál tartottam, erre kapok egy ilyen gyönyörű textilt fényes kék – piros - fehérben, mintásra varrva, felirattokkal, meg egy csinos piros csattal, amit képtelenség kikapcsolni :)… hát, elég erőteljes lájk. Mindenképpen hasznosítom valahogy, kigondolom, hol mutat majd jól, ha nem a kezemen…
És miután ez a szépséges izé felkerült rád… nos, mivel az első nap úgyis a Qimby jegyében telt, „Láss ezer csodát!”. Az én kedvenceim, bár a programok és lehetőségek is halálian ott voltak, a dekorációk lettek már az első pillanatban (ez van, szarkatermészet :)).
A hídnál a belépőt óriási zászlók várták, mindenféle nyelvű köszöntésekkel, arrébb a Sziget emblémájával. Ha meg végre átjutottál a nagy tömegen és a szigorú ellenőrzésen (tényleg az, szegény Süsü füstfolyadékát majdnem elvették, mert azt hitték, meg akarjuk inni :D), akkor éppen nehéz is lesz tovább menni, annyi a látnivaló :). Az út mentén kerítés hatalmas, gyönyörű plakátokokból az előző fesztiválokról: akad poénos, vidám, szemet gyönyörködtető, őrült, amit csak akartok, de a legjobban mégis csak egymást emelik ki pompás szín kavalkádot eredményezve… az aszfaltfestéseket pedig még nem is említettem, idén szintén az első napi téma miatt, az Alice Csodaországban szereplői elevenedtek meg. Beljebb vártak a több méter magas, színes, össze-vissza valamik… igazán szépek voltak, de értelmet csak a tűző napon nyertek, miután kiderült, hogy milyen remek kis árnyékokat adnak :). Ugyanilyen megfontolásból tehették ki a nagy ventillátorokat, amiknél mindig hosszú sor kígyózott, mivel isteni vízpermetet szórtak az eltikkadtakra :D!
A Szigeten mindenfele extra bútorokat állítottak fel, méghozzá raklapból és abroncsokból… mondanom se kell talán, jó megvizsgáltuk és elraktároztuk a technikát, mert szuper kényelmesek! A fákon fantasztikus karton meg fa díszek, hol egy állati koponya, hogy karneváli maszk, hol strandpapucs :)… itt-ott homokszobrok, arrébb graffitik erdeje, méghozzá fólián! És ez mind-mind töredéke csak annak, amit este tudott a Sziget :)!
Minden utcácskában más módszert használtak arra, hogy kellően kivilágítsák: nekem a használt anyagokból összevarrt lampion füzérek tetszettek, de voltak égő rengetegek, kékes fényű csillagok, gigászi piros gömbök, mint nagy almák a fákon, és egy helyen pinata-szerűségek is :). Helyenként pedig apró lámpákat helyeztek el, ami fényes, mozgó pöttyöcskéket vetített a földre és itt-ott fényfestést vetítettek a sátrakra is… király volt, na :)!
Egyébként a Csodaországot hamar ellepték a csodabogarak is, második napra már mászkált köztünk srác egy szál rózsaszín kötényben, láttunk pókembert, tündérkét (200 kg-s férfi, a hitelesség kedvéért :)), fűszoknyás lányokat, a parti szemüvegek és kalapok meg egészen hétköznapinak számítottak :D. Volt egy feelingje a dolognak!
Persze az csak a Fesztivál körítése, az igazán nagy dobások a koncertek és a programok lehettek csak :). Én mondjuk viszonylag kevés zenét hallgattam (direktbe… az ember el se tudott bújni a hang elől, de nem is akart, oltárian szólt egyik oldalról ír népzene, másikról rock, harmadikról blues… mikor mire figyelt az ember :)) mert nem sok előadót ismertem, de a Cipő emlékkoncert például az abszolút kihagyhatatlan rubrikámban került. És tényleg eszméletlen koncert volt, imádtam :)! Megható és őrjítő pillanatok váltásban, keverve egy felfújható bálnával bodysurf-jével (na, melyik szám alatt kerülhetett le :)?)!
Szuperül éreztük magunkat a Quimbynél is… nem csak a kedvenc számaink miatt, hanem mert olyan elképesztő látványelemeket használtak, hogy köpni-nyelni nem tudtunk: elképesztő hátterek cikáztak mögöttük, olyan tipikusan óóó, meg ááá, ha érthető, miről hablatyolok :D…
A kis sátrak koncertjeit is szörnyen bírtam, a finálét nem is említve: nagyon tetszett Guetta, de eltörpült a fergeteges látvány mellett: a színpad teteje égett, néha lézerek fényében úsztunk, máskor meg a fénycsóvák hálót szőttek a közönség fölé, a háttér ragyogott, vibrált minden, végezetül meg tűzijátékok seregét lőtték az égre… majdnem volt olyan jó, mint Süsü :) (de csak majdnem :D).
Minden este gigászi bulikat találtak ki a szigetesek, egyszer ezer óriási labdát dobtak be az embertömegekbe, máskor szélforgókat kaptunk, szám szerint tízezret, végül color party-ban is részt vehettünk :)… már kutatom a képeket, biztos elképesztően néztünk ki :D!
Nekem mondjuk talán mégis a nappal tetszett jobban (és ez nagy szó, mert az erősen lájkolt utcaszínházak is este és éjszaka működtek): ilyenkor a civil szervezetek, a múzeumok és a többi vette át az irányítást. Sose gondoltam volna, hogy egy ekkor és ilyen „dilis” (a szó legeslegpozitívabb értelmében :)) fesztiválon, mint a Sziget, ez ekkora hangsúlyt kaphat. Nagyon örültem és nem csak a szuper programok (hajfonás, pólófestés, logikai játékok, fényképezkedés, nyereményjáték) miatt, hanem mert elképesztően látogatottak is voltak :)!
Az emberek egyébként nagggyon kellemes meglepetést okoztak: nem tudom, mi csinálta, az eleve jó hangulat, vagy hogy kikapcsolódni jöttek, de sehol sem hallottam egyetlen rossz szót se. Elképesztően kedvesen viselkedett mindenki, iszonyú vidáman és jóindulatúan… olyan tapintható boldogság vett körül mindent… majdnem olyan jó volt, mint Bicskén (de csak majdnem :D!).
Szóval, azt hiszem, összegezve állati az egész, úgy, ahogy van… hatalmas élmény, hogy ott lehettem, és szerintem minden vajdásnak is… akkora, hogy jövőre muszáj legalább ekkorát dobnunk, mert mi ugyan itthon nem maradunk és vinni akarunk még embereket :D! Már nagyban folyik az ötletelés, mit is kellene csinálni, úgyhogy a Sziget készülhet :D!
Nem sokára jelentkezem megint… meglátjuk, az iskolai DÖK-választásra kíváncsiak vagytok-e, ha nem, akkor se szabadultok tőle túl sokáig :)… ismerjük (és szeretjük <3) jól a városunk, itt lehetetlenség a pangás, ugye :D?!
Még annyit, utószónak, ha finomat akartok enni, kóstoljátok meg a palacsintát megkenve gigantikus adag Nutellával és beleaprítva egy banánt… mi megtettük a Szigeten és egy darabbal hárman laktunk jól, arról nem is beszélve, hogy kb. az ambrózia is ilyen lehet :D!
U.i.: Közérdekű közlemény! Jövőre minden kisgyerekes család gondolja át, hogy nem akar-e jönni… a kicsik imádják és tizenegy éves korig ingyenes az egész :D!
U.u.i.: Írtam hogy van egy meglepetésünk… nos nem sikerült :). Arra kértük a vendégeinket, hogy akinek tetszett Süsü, az írja rá a nevét és az országát a kartonpapírunkra, meg ha akar rajzoljon valamit, vagy küldjön üzenetet Bicskének, csinálunk belőle tablót, hogy örüljenek otthon. Háromszor játszottuk el, mindegyik kiszemeltünk félreértette: annyira lájkolta a várost, hogy a nagyjából száz embernek szánt lapot egymaga teleírta és pingálta minden széppel :)! Nem baj, szeretetből sosem elég, ennyi bajunk legyen!